A mozdony prototípusa 1948-ban mutatkozott be és hamar a Union Pacific meghatározó nehéz mozdonyai lettek. Az első generációs gáz turbinások a Big Blow nevet kapták, mivel a gázturbina hangja fülsiketítő volt. A mozdony önmagában 27.000 liter üzemanyagot tankolhatott fel, ehhez hozzájött a szerkocsi 91.000 literje. Próbálták a teljesítmény növelése érdekében párban járatni ezeket a gépeket, egymásnak háttal, közé
pen a szerkocsival, de az alagutakban általában kigyulladt a második mozdony, így ezekkel a kísérleteket hamar feladták.
A típus második generációja volt a 4500 lóerős Veranda. A mozdony két oldalán végigfutó tető résszel fedett, korláttal védett nyitott folyosója után kapta a nevét. Az ötvenes évek közepén szállított le őket a General Electric.
A sorozat harmadig generációja már 8500 lóerős volt, két külön egységből állt, a forgóvázak is megnőttek, négyszer 3 tengelyen ült a mozdony. A B egységben kapott helyet a gázturbina, ehhez hozzájött még a szokásos szerkocsi a gáznak. A mozdony ereje elég volt egy 11 km hosszú szerelvény vontatásához.
A gáz turbinások nagy étvágyú mozdonyok voltak, de a bunker-C gáz, mint üzemanyag relatíve olcsó volt mint olajipari melléktermék, gyakorlatilag hulladék, aztán a műanyagipar megjelenésével a kereslet növekedéséve után az árak az egekbe szöktek, a mozdony üzemeltetése már nem volt gazdaságos.
A Lionel 2004-ben jelentette meg az Union Pacific Gazturbinás mozdonyok modelljeit. A modell teljesen fémből készült és Quantum dekódert kapott. A Veranda nagyon sikeres volt, mivel addig nem volt semmilyen más gázturbinás modell H0 méretben. 2006- körül a Lionel aztán bejelentette, hogy többé nem fogják gyártani, forgalmazni ezt a modellt, mivel jogi problémák miatt csődközeli állapotba került, átstrukturálták a vállalatot. Érdekes módon ismét Mike Wolf volt a másik oldalon az MTH-tól 40 millió dolláros követeléssel. Hosszas jogi csaták után 2008-ban a Lionel 12 millió dollárt fizetett az MTH-nak.
A Lionel modell egy nagyon erős gép, hiszen csak úgy mint az eredeti mozdony, ahol két dízelmotor volt a géptérben, a modell is két motort kapott, ami a belső forgóvázak kerekeit hajtja. A külső forgóvázak kerekei nem hajtottak. A modell több mint egy kilogrammos súlyával és a két motorral elég vonóerőt képes leadni, hogy akár 100 kocsit mögé tehessünk. Az orr rész alatti kötény az ívekben kimozdul, mint a régebbi európai mozdonyoknál, de ez esetben ez nem kompromisszum eredménye, mivel az eredeti mozdony is így működött.
Az MTH márkanév alatt gyakorlatilag ugyanez a modell 2010-ben ismét kapható. Ha a két mozdonyt egymás mellé tesszük, nem nagyon találunk semmi különbséget. Ugyanaz a fém kasztni, ugyanazok a külön felhelyezett részletek. Mindkét modell tetején van egy mágneses takaróelem, ami alatt a hangerő kézi szabályzóját találjuk, valamint egy reset kapcsolót. Az MTH modellben itt van a füst generátor manuális ki/be kapcsolója, valamint az MTH modell kipufogójába bele tudjuk tölteni a füstfolyadékot. A fények, lámpák ugyanúgy működnek mindkét modellnél. A szerkocsi és a mozdony között a világításhoz ugyanúgy kell összekötnünk a vezetékeket. Megtaláljuk a helyzetjelzőket, az azonosítótábla világítást. Van reflektor, kapcsolható, villogó “mars-lihght”. A terasz korlátja viszont az MTH mozdonyon műanyag.
A vezetőállásban ott van a személyzet, igaz, csak egy. A Lionelnél nem kapcsolható a vezetőállás világítása, az MTH modellnél együtt kapcsolható a helyzetjelzőkkel.
A hajtás is megegyezik a Lionel modellel. A hangszórók másképp vannak a mozdonyszekrényben, de nincs nagy különbség. Érdekes, hogy az MTH egyik lendkerekére festett fekete-fehér mintázatot egy optikai érzékelő figyeli, viszont nem bírok rájönni mi célt szolgálhat, mivel az MTH modelleknél a füstgenerátor a jelet a dekóderből kapja. Előfordulhat, hogy ez esetben mégsem, mivel a gázturbina fordulatszáma nem igazán függ a menet sebességtől, így a hanghoz nem lehet kötni a füstgenerátort. a motor fordulatszámát viszont csak így tudják visszakapni a legegyszerűbben, vagy legolcsóbban.
Az MTH valószínűleg kicsit felújította az öntőszerszámot, mert az öntvény részletei élesebben kirajzolódnak. Az Union pacific sárga és szürke szín kicsit más tónust kapott. A Lionel élénkebb sárga a szürke pedig kicsit világosabb.
Az MTH a QSI dekóder helyett saját Proto Sound 3-as dekódert épített a mozdonyba, valamint debütált a dekóderről vezérelhető csatoló is, amivel bármikor, bárhoz lekapcsolhatjuk a mozdonyt a szerelvényről. Igaz ezt elsőre nem igazán sikerült működésre bírnom, de aztán egy MTH teherkocsival már működött. A titok a csatolóban van, a Kadee mágneses csatolókkal működik csak. A távvezérlős csatoló elég jó megoldás lenne minden mozdonynál, de igazából egy kis tolatómozdonynál lenne inkább hasznos. Sajnos az MTH-t ismerve ezt megtartja magának, így nem fog elterjedni….. Ezen a mozdonyon kicsit hosszúnak tűnik, valószínűleg ha beljebb lenne rögzítve, akkor már jobban nézne ki, szerencsére ha nem tetszik, cserélhető.
A menettulajdonságokban nincs sok különbség, az MTH lassú menete kicsit gyorsabb mint a Lionel modellé. Az MTH-t nem tudjuk sajnos programozni sem, a QSI viszont nagyon jól hangolható. A hangok esetében az MTH-nak kicsit mélyebb a gázturbina hangja, a turbina visítása pedig tisztább. Talán az áttervezett hangszóró foglalatok miatt. A kürt és harang nagyjából azonos.
A füst generátor az MTH erőssége, a programozás hiány a hátránya. A Lionel pozitívuma a dekóder maga. Ami viszont hiányzik az MTH-ból, az a dízel és a gáz turbina hangok között tudunk váltani úgy, mint az eredeti mozdonynál, ahol egy dízel motor 25 mph maximum sebességgel terhelés nélkül tudja mozgatni a mozdonyt, tehát ha a dízel módot kapcsoljuk be, akkor annak a hangját halljuk csak, a modell pedig egy bizonyos sebességig gyorsul csak fel, hiába tekerjük fel maximumra a vezérlőt. Álló helyzetben aztán átkapcsolhatunk gáz turbinára, ilyenkor a dízel motor szép lassan leáll, és elindul a gázturbina. Ez 45 másodpercig tart, ezután már maximum sebességre tudunk gyorsulni, a front reflektor felkapcsolódása után azonnal indulhatunk, ha nem akarjuk ezt az időt kivárni. A valóságban ez ennél jóval hosszabb, közel 5 perc volt.
Az Athearn is előrukkolt nem olyan rég a gázturbinás mozdonyokkal, amik digitálisan előkészítettek. A felépítmény viszont ezeknél a modelleknél már műanyag, de megfelel az eredeti mozdonynak mind arányaiban, mint festésben.
A korlátok, csövek gondosan felszereltek. A szerkocsi tetején a fém járda rácsozatán átláthatunk, ami a drágább modelleknél sajnos nem mondható el. A vezetőállásban itt nem ül személyzet, de ezt könnyen pótolhatjuk.
Az 5 pólusú motor középen ül az alvázon, csigakerekes áttétellel a belső forgóvázakhoz. A mozdony két végén levő egy-egy forgóváz kerekei nem hajtottak. A mozdonyban a forgóvázak felett helyezkednek el a hangszórók előre kiépített foglalatai. A QSI és a SoundTraxx is forgalmaz ezekhez a mozdonyokhoz való dekódereket.
A Ready-to-Run szériában jelentek meg ami inkább a játék kategória, viszont remek alternatíva a jóval drágább az MTH fémmodelljeinél és a már ritkaságnak számító Lionelnél.
Az Atheran az első generációs Big Blow gáz turbinás mozdonyt is gyártotta, ezek sajnos már nem beszerezhetők. Az MTH december körül jelentetti meg a Big Blow Turbine-t, a hírek szerint digitális és arra előkészített verzióban is.
Forrás:
ModelRailroader Magazine 2004 szeptember
wikipedia.org/Union Pacific GTELs
wikipedia.org/Lionel
ModelRailroader Magazine 2010. szeptember
www.athearn.com